/ A Te történeted / Én és a végtelen
  2011-06-15
Közzétéve

Én és a végtelen

Nem átlagos történet, egy kicsit megfoghatatlan, ha érdekel, olvasd el.

Az életünkben a drámák néha olyan formában jelennek meg, amiről nem is gondolnánk, hogy azok. Apróságok, amelyek felett egy átlagember figyelme elsiklik, de azoknak, akik érzékenyen reagálnak a világ rezgéseire, mély és fájdalmas sebek lehetnek. Megesik, hogy megértjük, miért érint olyan érzékenyen ez az apróság, megeshet, hogy ez nagyon sok időbe telik, lehet, hogy egy életen át keressük a jelentőségét, de az is lehet, hogy soha nem értjük meg.

Ez történt velem is. Tív éves lehettem, vagy kevesebb. Minden este, elalvás előtt, megpróbáltam elképzelni a végtelent. Behúnytam a szemeim, és azt képzeltem, hogy az űrben repülök a csillagok között. Magam előtt láttam a fekete végtelenséget, amely egyszerre ijesztő és vonzó. De hirtelen falba ütköztem. Megrémültem. Aztán gondoltam egyet, és másfelé indultam. Újra élveztem, hogy szárnyalhatok, és koncentráltam, hogy most sikerüljön a terv: elképzelni a végtelent. Minden igyekezetem ellenére újabb falba ütköztem. Újabb és újabb utakat választottam, de mind kudarcba fulladt, mindenhol falak vettek körül. Úrrá lett rajtam a kétségbeesés. A szivem kalapált,és éreztem hogy minden izmom megfeszül.

Az őrületbe kergettem magam, és ez így ment hónapokig, minden este. Sokáig nem értettem miért olyan fontos ez nekem. Ha valakinek elmondtam volna biztos kinevetett volna, hogy miért foglalkozok ilyen butaságokkal. Akkoriban úgy éreztem, igaza is lenne. Az éjszaka arra való, hogy az ember kipihenje magát, nem hogy fölösleges problémákat keressen magának. Tíz évbe telt, míg rájöttem, miért volt ez olyan fontos nekem. A végtelen megértése számomra egyet jelentett Isten megértésével, hiszen Isten maga a végtelen: végtelen szeretet és bölcsesség. Őt akartam megérteni, és a lehető legjobban megtapasztalni. De az emberi elme korlátozott, és én ezekbe a korlátokba ütköztem folyton.

Ezt a korlátot én építettem fel, alapja pedig a görcsös emberi akarat. Isten megértéséhez nem az ő segítségét kértem, mert azt hittem, egyedül is menni fog. A büntetésem: folyamatos kudarc. És hogy mégis mire volt jó ez a sok kudarc és az ezeken való töprengés és rágódás? Hogy talán életem eme drámáját végre lezárhatom. És még ha tíz évbe is került, de megértettem, hogy az emberi akaratnál többet ér az alázat, és ha eközben a gőgösek és a büszkék el is tipornak, a sárból és mocsokból újabb kincseket hozok majd fel.

  További történetek


Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!