/ A Te történeted / Vágyak és félelmek
  2011-06-08
Közzétéve

Vágyak és félelmek

Szerettem. Néhány dologban voltam teljesen biztos az életemben, és ez köztük volt. Nem ismertem igazán, nem tudtam róla sok mindent, de mégis úgy éreztem, hogy jobban tudom, hogy mi folyik körülötte, mint ő saját maga.

Láttam a fájdalmat a szemében, és a kétségbeesést, ahogy segítségért kiáltana, de nem mer. Vagy ha kiáltott is, senki nem hallotta meg. De én igen. Ha némán felém is fordult, már akkor láttam, hogy baj van. Nyújtottam a kezem, de ellökte magától. Próbáltam neki segíteni, de nem kért belőle. Így hát nem maradt más, mint nézni, ahogy szenved, és álmodozni, hogy milyen lenne, ha elfogadna. Sokat gondolkoztam dolgokon, amiken ilyen korban talán nem kellene, de nem tehettem róla. Magával húzott. Muszáj volt lépést tartanom az ő korával. Így jutottam el a beszélgetés és a csók után a szex kérdéséig. Csak arra tudtam gondolni, hogy vele akarok lenni. És nem csak érzelmileg, hanem testileg is. Hozzá akartam tartozni, azt akartam, hogy tudja, hogy szeretem.

Jöttek a romantikus álmok, amik egy idő után elindultak erotikus irányba. Nem volt olyan éjszakám, amikor ne őt láttam volna félmeztelenül, és magamat, ahogy általában alatta fekszem. Eltelt egy kis idő, és az álmok megszállottjává váltam. Valahányszor találkoztam vele, mindig elképzeltem, hogy milyen lenne, ha letépném róla ott helyben a ruhát, és a meztelen mellkasát simogathatnám. Sok minden kavargott a fejemben, de még mindig nem voltam benne biztos, hogy megtenném e. Úgy éreztem, hogy akarom, de közben éretlennek éreztem magamat hozzá. Nem gondoltam bele, hogy milyen részleges károkkal járna, ha mégis túl lennék rajta. Nem gondoltam arra, hogy ha ilyen fiatalon odaadom magam, akkor a többiek mit gondolnának rólam, és később ez milyen hatással lehetne az életemre. Pedig először ezt kellett volna átgondolnom.

Egy ideig én voltam az észszerűség megtestesítője, de egy idő után kifordultam magamból. Én se ismertem magamra, és nem is akartam. Megijedtem attól az embertől, akivé váltam. Mindent eldobtam magamtól, és egy lapra tettem fel az életemet. Úgy voltam vele, hogy ha majd ő is viszont szeret, akkor megéri élni, ha viszont nem, akkor mindennek vége. Csak rá figyeltem, és közben figyelmen kívül hagytam azokat, akiknek fontos voltam, akik törődtek velem, és szerettek. Egyetlen egy ember miatt képes lettem volna eldobni az egész életemet. Sokan próbálták visszatéríteni belém a jó kedvet, és életörömöt, de nem sikerült. Csak egy embernek engedtem volna, hogy segítsen. De Ő nem akart segíteni. Nyugodtan végignézte, ahogy elemészt a szerelem, és már csak az árnya vagyok egykori önmagamnak.

Azóta valahányszor is találkozunk, akarata nélkül, de segít. Minden egyes pillantás, amit rám vet, befoltoz egy lyukat a szívemen. Még néhány alkalom, és miután összetört, Ő lesz az, aki újra felépít, és újult erővel enged harcolni ismét. Ő az, aki még egy esélyt adott, hogy megtaláljam az igaz szerelmet, és ezért örökké hálás leszek neki.

  További történetek


Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!