/ A Te történeted / Szerelem, pedig nagy a korkülönbség!
  2011-03-06
Közzétéve

Szerelem, pedig nagy a korkülönbség!

Mindenki tudja, hogy a korkülönbség veszély egy kapcsolatra, mivel más környezetben él a két személy, egyik még a suliban tanul, a másiknak már munkája van. És mégis! Mégis lehet szerelem!

Elkezdem történetem a legelejétől. Magamról annyit kell tudni, hogy egy 15 éves lány vagyok, és nem találok értelmileg a velem egykorúak közé. Sajnos ezt a többiek is elég jól látják, egyszóval értelmesebb vagyok az átlagnál (és ezzel nem felvágni akarok, de csak így érthető meg a történet), soha nem tudtam beilleszkedni a korosztályomba. És ez indította az egész történetemet, részben.

Ugyanis a másik „startgomb” a településemben alakuló fúvós zenekar volt. Mivel nagyon jó hallásom van, én is tagja lehettem a zenekarnak, mégpedig a fuvolával. Az ottani személyeket elég jól ismertem és nemsokára ők lettek az én második családom, pedig mindannyian legalább két évvel idősebbek voltak nálam. De abba a közösségbe jobban be tudtam illeszkedni, mint a suliba. Pár hét múlva már mindenkivel nagyon jóban voltam, egyvalakire pedig nem úgy néztem, mint barátra. És Ő egy 21 éves fiú volt, mégpedig olyan, akihez foghatóval még nem találkoztam. Magas, nyúlánk srác, aranyos arccal, kék szemekkel, hatalmas fekete szempillákkal és meleg, mosolygós szájjal. Ahogy rám nézett máris el tudtam volna olvadni.

Ő volt mindközül a legjobb barátom, mert nem úgy viselkedett velem, mint egy gyerekkel. Mindig segített nekem, akárhányszor előadásokra mentünk mindig ott voltam mellette és ez őt nem zavarta, pedig hát elég fura, hogy egy 21 éves sráccal egy 15 éves kislány sétálgat. De nekem ez nagyon jól esett. Egy ilyen fiúra volt szükségem, aki határozott és megfontolt természetű. De, mint minden szerelemes lány, én sem tudtam, hogy kiszemeltem vajon pont így érez-e. Eléggé úgy viselkedett, mintha kötelessége lenne rám vigyázni. Minden esti fúvós próba után a kocsijába ültetett, és ha akartam, ha nem, hazavitt. Sokat viccelődtünk együtt. Sokan azt is mondták, hogy bizonyára egy pár vagyunk. Csakhogy ez a kijelentés az én álmom volt csupán.

Teltek a napok és én már kezdtem teljesen beleőrülni abba, hogy akit szeretek, soha nem lehet az enyém. Mindig rossz kedvem volt, még akkor is, amikor Vele voltam, mert olyan keserű érzés fogott el valahányszor rámnézett, hozzámért. Lehet, hogy ez neki is feltűnt.

Egy este hazafele vitt és hirtelen megállt. Kérdően néztem rá, pedig ott legbelül tudtam, hogy mi fog következni. Egy végtelen hosszúnak tűnő perc után rámnézett és (kb.) ezt mondta: - Ezt nem szabad tennünk Nem helyes, amit csinálunk és ezt te is jól tudod - egy kicsit megállt és kinézett az autó ablakán. Nem bírtam ránézni, ugyanis már pár könnycsepp lecsordult az arcomon. Ő újból folytatta: - Tudnod kell, hogy mit érzek, de előre megmondom, úgysincs semmi remény.

Erre a mondatra már én is felszegtem könnyes arcomat, s szomorúan meredtem rá. Tudtam, hogy mit akar, és azt is, hogy mi lesz annak a következménye. Lassan felém hajolt, s én kábultam néztem kék szemébe, ami az én szemembe fúródott. Hirtelen történt a csók, s mindketten zavartan meredtünk magunk elé. Később beindította az autót, s hazavitt. Azon az éjjelen nem tudtam aludni, vártam a holnapot, hogy mi fog majd történni. De sajnos, amikor próbára mentem, csalódnom kellett. Nem volt ott. Majdnem sírtam. Hazafele sötét volt, így nem látta senki a könnyeimet. Egyszer csak egy autó áll meg mellettem, és ahogy oda pillantottam, láttam Őt. A kocsi félrehúzott, Ő meg kiszállt és odajött hozzám. Habozás nélkül megcsókolt. Azt mondta, hogy nem akar nélkülem élni, én se tudtam volna sokáig.

Azóta az este óta együtt járunk, s bár szüleink nagyon ellenzik, mi mégis kitartunk. Délelőtt én suliban, ő meg dolgozik. A délután a miénk. És nem zavar a korkülönbség, pedig hát hat év van köztünk. Nagyon jól megértjük egymást és egy percre se gondolunk arra, hogy hibát követnénk el.

Azért írtam meg ezt a történetet, mert tudom, hogy sok lány van még így. Néha lehet, hogy a korkülönbség nem szétszakít, hanem még jobban összehúz minket.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!