/ A Te történeted / A csók nem esküszó
  2011-02-04
Közzétéve

A csók nem esküszó

Lányok, ne dőljetek be annak a szónak, hogy szeretlek! A szerelem múlandó.

Tizenhét éves koromban voltam először szerelmes. Nálam akkoriban ez a szó sokat jelentett. Nem tudom pontosan leírni, mit éreztem akkor, vagy miért tettem dolgokat, de egy életre megváltoztatta a kapcsolatokról kialakult képem.

Szóval eljött a nagy Ő. Nagyon szerelmes voltam,mindent megtettem volna érte. Sajnos akkor azt én nem tudtam,hogy ezzel ő nem így van. Emlékszem, tavasz volt, közeledett a suli vége. Alig vártam, hogy a szerelmemmel és a barátaimmal lehessek. A pasim épp abban az évben ballagott, így én is részt vettem a ballagásán. Sajnos nem úgy, ahogy akartam…

Ugyanis 4 napja késett a menstruációm. Nagyon féltem tőle, ugyanis nem védekeztünk. Azt mondta hogy ő megtudja oldani ezeket.e aggódjak. Ő nem SZERET óvszert használni. Nekem meg itthon az anyukám nem engedte hogy gyógyszert szedjek,mert sok mellékhatása van. Egész nap a napon álltam..Néztem a ballagását és közben azon agyaltam vajon mikor jön már meg végre? De nem jött..Az esti bulit egy sörasztal társaságában töltöttem a sarokban. A pasim meg az asztal másik végén önfeledten bulizott azzal a tudattal,hogy no probléma.

Már csak arra eszméltem, hogy 10. napja nem jön meg. Nagyon ideges voltam…, a melleim borzasztóan fájtak. Az egyik nap pedig a barátom megpuszilt a dekoltázsomnál és úgy nézett ki, mintha ki lett volna szívva. Nyugtattam magam, nem lesz semmi baj. Elmentem az egyik idősebb barátnőmhöz beszélgetni és elmondtam neki a problémám. Első szava: Menj a patikába! Mentem…. Értékelhetetlen lett a teszt. Mondtam anyának is, hogy késik... Ő is nyugtatott. De két nap múlva nem bírtam tovább, ismét vettem egy tesztet. Megláttam, amit kellett. Terhes vagyok.

Pedig úgy gondoltam, velem ez nem történhet meg. Sírtam,de nagyon. Lementem anyukámhoz és elmondtam neki…Nos, azt el kell mondanom, hogy anyával nagyon jó viszonyt ápolok. Rám mosolygott és azt mondta. „Kislányom sosem vagy egyedül. Gyerekjáték lesz az egész...(irónikus) Mármint az abortusz.” Ugyanis az apám nem tudta. Jobb is.

Szóval édesanyám azonnal hívta a magándoki nőgyógyászát és nekiláttunk az intézkedésnek. Mondanom sem kell, hogy rögtön felhívtam a barátomat és elmondtam neki. A válasza ez volt: „ Nem lesz semmi baj”. Az igazság az, hogy a magándoki sem mondott többet annál hogy terhes vagyok. Méghozzá kéthónapos kismama .Az első hónapban megjött... Csak épp nem töltöttem be a 18-at. Ahhoz, hogy az abortuszt úgy csináljam végig, hogy apám ne tudja meg (mivel édesanyám is dolgozik,nem mehet el a munkahelyről, apukám is), meg kellett várnom a szülinapomat, a BOLDOG 18-at.

Ezek után következett az EKG, a vérvizsgálat, a gyermeksegítő szolgálat, pénz az államnak (persze a magándokinak is). És a barátom??? Nos, 1 hétig el sem jött… Bulizott, amíg én itthon terhesen, hányingerrel feküdtem EGYEDÜL. Nem beszélhettem róla. Kérdőre vontam a barátom, hogy ne talán tán jó lenne, ha itt lenne velem, mert elég rossz ez így… Erre kidobott volna… Csakhogy nincs kocsim, neki meg volt. Ki vitt volna a kórházba? Hogyan fedezhettem volna magam apám előtt?

Végül nem szakítottunk. A kórház előtti napon nála aludtam, hogy majd reggel ő „bevisz az iskolába” (apám így tudta) és mentem a kórházba. Mondanom sem kell, hogy a barátom mellettem feküdt és még csak rám se hederített... LAPTOPOZOTT... Kérdőre vontam, hogy velem is foglalkozhatna, ezt a választ kaptam: ÚJ A LAPTOP, JÓHOGY AZZAL FOGLALKOZOM. Jól van, hát nem szóltam semmit. Másnap bementem a kórházba… Tágítót helyeztek be és vártam a műtétre. Borzalmas fájdalmakkal járt. Ráadásul se inni, se enni nem lehetett. Aztán vittek a műtőbe, majd elaltattak. Arra ébredtem, hogy vége. Túl vagyok rajta. Aztán jött értem a barátom, és megjegyezte a kocsiban: REMÉLEM, LÁNY VOLT. Életemben nem kaptam ekkorra döfést. Így megalázni, lehordani és semmiként bánni velem… és sosem voltam még olyan magányos, mint akkor.

A történet lényege. Nagy dolgoknál derül ki az, hogy kire számíthat az ember. 17 évesen a szeretlek szó még nem esküszó arra, hogy jóban rosszban melletted van. Ma már tudom, hogy ennek így kellett alakulnia. Tanultam belőle és egy életre megjegyeztem.

Lányok, ne dőljetek be annak a szónak, hogy szeretlek! Nem mindegy, hogy mi van a szavak mögött és hogy van-e tartalma. Ha valakit szeretek, bármit megteszek érte, segítem. Vigyázzatok magatokra, a testetekre, lelketekre. Tanuljatok a hibákból, amit mások elmondanak!

  Még több történet
  • Ezért hallgass a szüleidre!
  • Beleszerettem, és most szenvedek
  • Ütve szeret? Menekülj!
  • Talán még ma is élne, ha egy kicsit bátrabb vagyok...
  • Nevetség tárgya lettem - Gonoszságok a suliban
  • Egy csodálatos este, első csókkal
  • Szerelem első látásra - Életem legjobb döntése volt
  • "Hülye vagy, dagadt vagy!" - Kiborít az ikertesóm
  • Bajba kerültem miatta, annyira szerelmes voltam...
  • Mindenki átvert
  • Szeretem, de mégsem lesz az enyém
  • Megtaláltam álmaim nőjét!
  • A szemem láttára haltak meg a szüleim
  • Az első igazi NAGY szerelem
  • Terhes tini tanácsot kér
  • Szerelemből barátság
  • Egy mozgássérült lány élete
  • Összetörte a szívemet - Még ma is felkavar, ha látom

  • Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!