/ A Te történeted / Miattam halt meg a legjobb barátom!
  2011-01-12
Közzétéve

Miattam halt meg a legjobb barátom!

A nevem Árpi, és 22 éves vagyok. 2004-ben összevesztem a legjobb barátommal egy lány miatt. Azóta már nem beszélünk! Főleg fiúknak szól ez az "Életnevelés", és főleg olyanoknak akiken még lehet javítani.

De úgyanúgy szól mindenkinek aki ölne azért, hogy megkapjon egy embert, akiről természetesen úgy gonolja akkor, hogy Ő az igazi, de akit talán nem is neki rendelt a sors... A sok más hülyeségről nem is beszélve, amit fiatalkorában elkövet az ember egy lány miatt. 

Ebben a történetben magamra vállalok mindent, úgy érzem ennyivel tartozok annak a lánynak akit egyszer szerettem. Csabi volt a legjobb barátom. A mellettünk lévő utcában lakott, és együtt nőttünk fel. Egy osztályba is jártunk egészen a középiskoláig. E történet szereplői Ő, azaz Csabi, és a volt kedvese Zsani. Zsani az „A” osztályba, mi a „B”-be jártunk. A rivalizálások, és az erőszak akkoriban még nem volt annyira eldurvulva, mint ma. Az osztályokban is voltak viták. Főleg nálunk a „B”-ben, mert ott volt a legtöbb fiú. A nyarunkat töltöttük 2002-ben. Csabi és Zsani akkor ismerkedtek össze jobban. Én mutattam be őket szinte. Igaz hogy egy évfolyam voltunk, de akkor még nem foglalkoztunk a másik nemmel. Összejöttek. Nem volt mit szépíteni, tudtam hogy minden megváltozik majd.

Most már Csabinak nem csak a barátság volt, hanem a barátnője is. Azt hittem nem lesz komoly… de kibírták az egész nyarat együtt. És a hetediket is. Olyan fiatalok voltak… és féltékeny voltam, hogy 14 évesen barátnőzik is. Az igazi lényeg 8 di kos korunkban történt. Az iskolában minden szünetet igyekeztek együtt tölteni. Mindketten jó tanulók voltak, és meg is akarták ezt tartani a felvételi miatt. Mivel a legjobb barátom párja volt, el kellett fogadnom. Hiszen csak ösztönileg kellett utálnom, mert azt láttam, hogy „elveszi„ a legjobb barátomat. De a baj az volt, hogy én is több időt töltöttem Zsanival, és még több szót váltottam vele, és a vége az lett, hogy láthatólag, és szellemileg is beleszerettem ebbe a lányba. Zsani nagyon jól tudta ezt, és azt is hogy nehéz lesz ez így nekem, mert majdnem annyit találkozok vele is, mint Csabival. Csaba nem tudta meg, talán azért nem mert annyira elfoglalta a szerelem, hogy nem vett észre.

Nem is akartam volna neki megmondani. Teltek a hónapok, és ez a párkapcsolat egyre csak erősebb lett. A téli szüneti sulis sí táborban, volt a legrosszabb. Elborult az agyam, nagyon nehezen viseltem már el. Úgy gondoltam semmi sem számít már Csabinak. Így utólag rágondolva figyelt ő rám, nagyon is. De az hogy boldognak látom azzal akit én (is) szeretek nyomasztó volt. Az idióta osztálytársaim hoztak mindenféle marhaságot, piát füvet tűt a bátyjaiktól meg ismerőseiktől, és pumpáltak hogy nyomjam én is. Annyira el voltam keseredve, hogy érzetem ez lesz a megoldás. El ájultam. Az a sok szar a szervezetemben kiütött, és egy fehér ágyban tértem magamhoz. Csabi ott állt felettem. Nem otthon vagyunk-mondta. És megnyugodtam. De nem értette miért csináltam. Hazudtam neki, még mindig nem tudta. Ki ment és a tanárok elbeszélgettek az egész fiú társasággal.

Akkora botrány volt belőle, hogy magamra sem tudtam nézni. 15 évesen, ennyi eszem volt??? Akkor igen. A gyomormosás, és a tisztítókúrák hada. Nem értem hogyan tudtunk annyi szart bevenni. Csak azért csináltam, hogy tisztuljon a fejem, de sötét lett. Lüktetett a karom. A szüleim a ballagásomig alig szóltak hozzám. Szerintem rám sem tudtak nézni. A bátyámnak mondtam csak el miért történt az egész. Az a pár hónap mérföldkő volt, hogy egyáltalán túléltem ezeket, egy esély volt számomra. Másképpen álltam hozzá az élethez. Pozitívan próbáltam. A ballagás és a bankett is új szint vitt az életembe, nem hittem el, hogy ez ilyen jó lehet . Zsanira még mindig úgy néztem. De tudtam hogy a legjobb barátom és barátnőm boldogok, és rám is rám talál majd a szerencse. A középiskola előtti nyár már nem volt olyan vidám… Csabi Azt mondta mindig hogy jó minden, de láttam rajta hogy valami nem stimmel. Zsani-mondta egyszer. Az érett és hosszú kapcsolatok hátrányai követték egymást.

A Külön suli, életvitel, próbára tette őket. Igen, örülnöm kellett volna, de nem akartam hogy végük legyen, már 2 év után. Csabi diákmunkázott, tehát én mentem át beszélni Zsanival. Nem volt otthon-nagyszerű. Este felé ő csengetet hozzám. Ki volt sírva a szeme. Elbeszélgetünk, mondta, hogy nem akarja hogy vége legyen, és tudtam, hogy Csabi sem akarja. Hülyeséget csináltam. Hazudtam, most neki. Azt mondtam neki, hogy Csabi már nem kis fiatal, és többet akar tőle. Megijedt, tudtam, hogy nem fog neki ez tetszeni, és hogy ő fog szakítani, mert nem akar ebbe belemenni. Rosszul tudtam. Zsani elmosolyodott, és szerényen megkérdezte, hogy tényleg igaz e. Nem tudtam, hogy mit szóljak???. Boldognak láttam, megköszönte és l akarta menni. De visszafogtam, hogy ezt most mi volt. Zsani azt hitte Csabi azért ilyen vele, mert nem akar vele szeretkezni. Leeset a tantusz… Árpi de hülye vagy-mondtam magamban… hiszem ők egymásé lesznek úgyis Hetekig nem láttam Zsanit. Csabi visszafogottam beszélt magukról, mintha sejtett volna valamit. Folyton azon járt az agyam, hogy ő már régen a legjobb barátomnak adta magát.

Néhányszor sírógörcs tört rám, és megint kezdtem a hülyéségeket. A nyár utolsó napjait barátokkal drogokkal és rengeteg töménnyel töltöttem. Kiégtem. Nem kezdtem el az iskolát sem. Csabinak fel sem vettem a telefont, és senki másnak sem. Egyedül Zsaninak vettem volna fel, de ő miért hívott volna? Október 12. A gyilkos nap. Én így emlékezem vissza rá. Nyár óta csak az osztálytalálkozónkra mentem el. Az október 11én volt. Ott találkoztam Csabival azóta a nap óta. Örültem hogy látom, könnybe állt a szemem, és az övé is. Nem akartam ezt csinálni, de ezt kellett, legalábbis akkor úgy éreztem. Folyt az az este. Jó volt, de tényleg, semmi gond nem járt a fejemben. Beszélgettünk. Szóba került a fiúk között ami szóba szokott. Dolgoztak a hormonjaink akkor már . Csabi elszólta magát. Neki már megvolt az első élménye. Tudtam hogy kivel, Zsanival… azzal a csodálatos lánnyal. Megőrültem, már alig láttam. Könnybe lábadt a szemem, de elöntött a düh is. Megütöttem, és ő visszaütött, közben vitáztunk és elmondtam neki mindent, hogy szeretem a kedvesét, erre hátat fordított, és én leütöttem. Fájlaltam a karomat, vérzett, esztelenül. Sötét lett. Október 12én egymás mellett tértünk magunkhoz. Ott álltak felettünk a szüleink, és a volt osztályfőnökünk, és egy kedves arc…

Angyalnak látszódott. Zsani. Pár óra múlva már csak ő maradt ott, Csabi mellet volt, rám sem nézett. Csabit elengedték. Stramm fiú volt, nem tört el semmije. Zárójelentésért ment, Zsani ott maradt kicsit összepakolni. Láttam rajta, hogy a pokolba kíván engem. Megszólítottam. Rám nézett, de sosem láttam ennél szebbnek. Könnyes volt a szeme, és nem értette miért csináltam ezt, mire volt jó. Én elmondtam neki. Már egy ideje nem halotta tőlem hogy szeretlek, csak akkor két éve, mikor megmondtam neki. Elborzongott, de még mindig könnyes volt a szeme. Éreztem hogy valamit mondani akar. Terhes vagyok- ezt mondta. Elkezdett kapkodni levegő után, magyarázott, hogy gyógyszert szedett, és ezt tudtam én is, nem érettem hogyan történhetett ez meg. Terhes lett, pedig fogamzásgátlót szedett akkor már fél éve. Ennyi elég is volt nekem, mondtam hogy fogja be a száját. És kirohant. Csabi mikor visszajött elborult aggyal talált rám. Megint megütöttem, majdnem megint összeverekedtünk, de Zsani ránk ordított, és kérlelt hogy hagyjam abba. Hülye voltam, elkezdtem neki mondani, hogy nem jó ez így Zsaninak, és hogy csak rosszabb dolgok jönnek majd ezután. Nem akartam elmondani, hogy terhes a kedvese, nem is tudtam volna, mert dühében kirohant. Ki a bejáratig, hiába futottam utána, tudtam hogy marhaságot csináltam.

Nem akartam megint megbántani, nem tudtam utolérni. Nem is akartak engem a kórházból kiengedni, mert még beteg voltam, Hiába kapálództam, kiabáltam nem állt meg. Rálépett zebrára, csattanás fék duda. A mentőtisztek akik lefogtak kirohantak, és a nyíló ajtón át láttam meg. Zsani rohant felém idegesen, hogy hol van, hol van Ő? Nem tudtam egyserűen mit csináljak, halkan magamhoz szorítottam, hogy ne lásson semmit, de ő tudta… És sikított. Most 2011 van. Sok évvel ezelőtt történt ez. És az Én életemben is mély nyomot hagyott. Zsanival nagyon jó barátok vagyunk, szinte minden nap találkozunk és látjuk egymást, mindent megbeszélünk. A legjobb barátnőm. Mindkettőnk párkapcsolatban él, persze külön. Zsani másfél éve van együtt a kedvesével. Nem keresi senkiben sem Csabit, ebben biztos vagyok, és tudom, hogy eddig minden fiúnak akit ismert elmondta ezt a történetet. A szerelem féltése megnőtt benne. Abból a korszakból 3 éven át gyötrő kínnal, de nem tudott kijönni. De most boldog, és nekem még mindig Csak ez számít.

  Még több történet
  • Ezért hallgass a szüleidre!
  • Beleszerettem, és most szenvedek
  • Ütve szeret? Menekülj!
  • Talán még ma is élne, ha egy kicsit bátrabb vagyok...
  • Nevetség tárgya lettem - Gonoszságok a suliban
  • Egy csodálatos este, első csókkal
  • Szerelem első látásra - Életem legjobb döntése volt
  • "Hülye vagy, dagadt vagy!" - Kiborít az ikertesóm
  • Bajba kerültem miatta, annyira szerelmes voltam...
  • Mindenki átvert
  • Szeretem, de mégsem lesz az enyém
  • Megtaláltam álmaim nőjét!
  • A szemem láttára haltak meg a szüleim
  • Az első igazi NAGY szerelem
  • Terhes tini tanácsot kér
  • Szerelemből barátság
  • Egy mozgássérült lány élete
  • Összetörte a szívemet - Még ma is felkavar, ha látom
  • Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!